pedig mindenki ezt csinálja, nekem is ezt kellene tennem
4. Arany középút, sokszor hallhatod, de valójában mit jelent és hogyan lehet rátalálni?
Kezdj el igazi kapcsolatba kerülni önmagaddal, fedezd fel minden egyes pillanatban a valódi szükségleteidet, olyan szabályokat alkoss meg magadnak, amik neked tetszenek, így találsz rá a saját utadra.
A túl nagy elvárások magaddal szemben mindig kompromisszumokra késztetnek, kényelmetlenségeket és belső feszültséget szülnek, a túl kicsi elvárások pedig szétszórt, irányvonalak és célok nélküli élethez vezetnek. Arany középút az, amikor megteszed, ami jó neked, nem mondasz le a számodra fontos dolgokról, viszont nyitott vagy a fejlődésre, tanulásra, nem hagyod magad sodródni az eseményekkel és mások által.
Ki kell lépned a komfortzónádból?
A “Lépj ki a komfortzónádból!” felszólítás szerintünk elég nagy közhely, mert igazából semmit nem jelent. Hiszen ki tesz olyat őszinte örömmel, amihez semmi kedve? Viszont ha olyan lépéseket teszel, amiket eddig nem, de tudod, érzed, hogy sokkal jobb lesz tőle a lelkivilágod, a testi egészséged, az életed, akkor az nem a komfortzóna elhagyása, hanem egyszerűen saját magad előtérbe helyezése és fejlődés.
Tehát a komfortzóna tulajdonképpen kiterjeszthető, növelhető, hiszen ha megtapasztalod a változtatásod pozitív eredményét, akkor már az új dolog is a komfortzónád része lesz. Így nem kiléptél a komfortzónádból, hanem bevontál valami újat, ami bár eddig idegen volt, de a javadat szolgálja.
Amikor azt érzed, hogy túl sok mindenről kell lemondani, amit eddig szerettél, bánkódsz miatta, akkor nem a saját utadat járod, hanem valaki másét, akire hallgatsz, akire hasonlítani akarsz, aki szerinted előrébb tart. Ilyenkor szokott előfordulni a másik véglet, hogy eleged lesz, besokallsz, feladod az egészet.
Biztos ismerős, amikor nagy lelkesedéssel belefogsz mondjuk egy jónak ígérkező fogyókúrába, mennek is le a kilók, sanyargatod magad, teljesen más életet akarsz élni, mint addig, hiszen tudod, hogy kell a változás.
De ha a rugót sokáig összeszorítod, előfordul, hogy egyszer csak elpattan, jó messzire repül, meg sem találod. Tehát feladod a nehéz próbálkozást, eleged lesz. Minél többször jársz így, annál inkább beléd vésődik, hogy ez nem neked való, nem tudod megcsinálni, gyengül az önbizalmad, vagy épp fordítva mindenkivel igyekszel szembeszállni, kialakul a szkeptikus, elutasító álláspont.
Ez csak akkor történik meg, ha nem a saját arany középutadon haladsz. Mert ha azon jársz, akkor tudni fogod, meddig mehetsz el örömmel, mit vagy képes úgy megvonni magadtól vagy éppen beépíteni az életedbe, ami nem túl nagy kompromisszum, de nem is állandósít.
Mi a helyzet a szélsőségekkel?
Mint ahogy az egészséges életmód is mindenkinek mást jelent és másképpen valósul meg, ugyanígy nincs általános arany középút, mert ez is minden embernél más. Hiszen amíg valakinek egyfajta életmód beválik, addig másnak pont ugyanaz a szélsőséget jelenti.
Ezzel együtt, ha valaki teljesen jól érzi magát egy mások által szélsőségesnek mondott nézettel, viselkedéssel, életformával, akkor azzal abban az esetben nincs gond, HA NEM ÁRT EZZEL MÁSOKNAK! Nem kell kivívni mindenki elfogadását és elismerését, mert az lehetetlen és káros is.
Az sem baj, ha a saját határaidat feszegeted, ki akarod hozni magadból a legtöbbet, itt az a fontos, hogy ne merítsd ki magad teljesen, illetve közben hagyj időt a regenerálódásra. Például, ha sport teljesítményedet akarod növelni, vagy ideiglenesen olyan tevékenységet folytatsz, ami igénybe veszi minden erődet, ezekkel addig nincs gond, amíg lelkileg és testileg egészséges, kiegyensúlyozott tudsz maradni közben.
Hagyd kitárulkozni a belső énedet!
Mindenkiben benne van egy alap, amivel megszületünk, hívhatjuk erkölcsi érzéknek, megérzésnek, lelkiismeretnek. Ezek az idők során formálódnak a külvilág és a múltbéli tapasztalatok hatására. Ha erre hallgatsz, akkor a legtöbbször tudni fogod, hogy mi számodra az arany középút.
Ha valamiről vagy valakiről első megérzésre, első gondolatra az ugrik be, hogy ‘zsigerből elutasítom, nem tetszik’, akkor célszerű erre hallgatnod. Ezt szoktuk gyorsan felülírni látszólagos észérvekkel:
Vagy ha azt érzed, hogy ‘igen, megtaláltam, ez pont nekem való’, akkor ne hagyd magad lebeszélni ilyen kifogásokkal:
Ha mégis felülírod az első megérzést, akkor máris nem a saját arany középutadon vagy. De aggodalomra semmi ok, ez is, mint minden más fejleszthető azáltal, hogy tudatosan elkezded irányítani az életedet, és megteszed azokat a változtatásokat, amit Te jónak gondolsz.
Mit kezdj a csalódásokkal?
Az, hogy valami nem sikerül elsőre, nem azt jelenti, hogy az nem a te utad. Tudatosan ki kell alakítani egyfajta szemléletet, ami átmenetileg segít elviselni a kisebb kudarcot, amit igazából nem is érdemes annak megélni, hanem kihívásnak, a tanulási folyamat részének, amit teljesíteni akarsz és elhatározod, hogy meg tudod csinálni.
Ezzel együtt tudomásul kell venni, hogy nem lehet minden elképzelést megvalósítani. Hiába hallhatod időnként motivációs trénekektől, hogy bármit megtehetsz vagy minden probléma megoldható, csak nagyon kell akarni. Ez nem így van!
Vannak olyan dolgok, amiknek ebben az életben nincs helyük, sem idejük. Nem lehet mindenki cégvezető, nem nyerheti meg mindenki a lottó ötöst, nem tudunk minden kapcsolatot megmenteni. Ezeket kizárólag elfogadással lehet kezelni.
Az egyensúly az arany középúton tart
A természetben és az életben minden az egyensúlyra törekszik.
Az egyensúlyt nem csak tettekkel, hanem gondolatokkal is fel lehet borítani. Ahol többletenergia jelenik meg, ott az egyensúlyt helyreállító erők lépnek működésbe azzal a céllal, hogy megszüntessék a többletet. A gondolati energiák akkor termelnek többletet, ha az ember túlságosan nagy jelentőséget tulajdonít egy történésnek, vagy dolognak.
Példa: a padlón állunk, illetve a szakadék szélén állunk. A helyzet ugyanaz, vagyis állunk. Csak a hozzá társított gondolat, hogy a szakadék szélén állunk nagyobb jelentőséget ad a történésnek.
A világban mindenről értékítéletet alkotunk. Többlet akkor halmozódik fel, ha túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítunk az ítéletnek.
Ha túl pozitívnak, túl negatívnak, rettenetesnek, vagy épp egyedüli üdvözítőnek tartunk valamit, akkor mesterségesen hozunk létre olyan tulajdonságokat, amik igazából nem léteznek, így ezek az eltúlzott dolgok nagy valószínűséggel előbb-utóbb csalódást szülnek.
Nem szabad szem elől téveszteni a megfelelő mértéket. A túlzott erőfeszítés kiegyensúlyozatlanságot, fáradtságot, szenvedést eredményez.
Ha például valaki a munkát fontosabbnak tartja, mint az életének összes többi részét, akkor szintén felborul az egyensúly, aminek mindig negatív következménye lesz. Ha olyan módon élsz, ami a szíved mélyén nehezedre esik, akkor sem lelkileg, sem testileg nem leszel hosszú távon egészséges.
Sokkal kevesebb problémával fogsz szembesülni, ha lejjebb teszed a magaddal szemben támasztott elvárások mércéjét. A munkába való elmélyülés akkor jogos, ha a hivatásod a fő cél és igazi boldogságot, megelégedést, örömet okoz.
Ha csak annyira vagy elégedetlen, ami arra sarkall, hogy keresd a jobb lehetőségeket és megmarad a belső harmónia, akkor rendben vagy.
De ha belemerülsz az önostorozásba, megpróbálsz túlzott önkontrollt gyakorolni, a lélek és az értelem között konfliktus alakul ki. Az önmagaddal folytatott harcban a lélek begubózik, káosz lesz úrrá az életeden. Minél elégedetlenebb vagy magaddal, annál inkább megrekedsz, végül semmit sem fogsz tudni tenni a saját érdekedben.
Erre valók azok a technikák, amik megszüntetik ezt az energia pazarlást és megtanulod úgy elfogadni magad, ahogy éppen vagy.
Az élet csak azok számára lesz egyre rosszabb, akik megszokták, hogy átadják magukat a világgal szembeni állandó elégedetlenségüknek. Az is rendkívül rossz szokás, ha minden elképzelhető apróság miatt felháborodsz.
Inkább kezdj el minden kis dolognak örülni, a régi negatív szokásaidat cseréld le új jó szokásokra. Határozd el, hogy megtalálod mindenben a jót.
Az egyensúly az arany középúton tart
A természetben és az életben minden az egyensúlyra törekszik.
Az egyensúlyt nem csak tettekkel, hanem gondolatokkal is fel lehet borítani. Ahol többletenergia jelenik meg, ott az egyensúlyt helyreállító erők lépnek működésbe azzal a céllal, hogy megszüntessék a többletet. A gondolati energiák akkor termelnek többletet, ha az ember túlságosan nagy jelentőséget tulajdonít egy történésnek, vagy dolognak.
Példa: a padlón állunk, illetve a szakadék szélén állunk. A helyzet ugyanaz, vagyis állunk. Csak a hozzá társított gondolat, hogy a szakadék szélén állunk nagyobb jelentőséget ad a történésnek.
A világban mindenről értékítéletet alkotunk. Többlet akkor halmozódik fel, ha túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítunk az ítéletnek.
Ha túl pozitívnak, túl negatívnak, rettenetesnek, vagy épp egyedüli üdvözítőnek tartunk valamit, akkor mesterségesen hozunk létre olyan tulajdonságokat, amik igazából nem léteznek, így ezek az eltúlzott dolgok nagy valószínűséggel előbb-utóbb csalódást szülnek.
Nem szabad szem elől téveszteni a megfelelő mértéket. A túlzott erőfeszítés kiegyensúlyozatlanságot, fáradtságot, szenvedést eredményez.
Ha például valaki a munkát fontosabbnak tartja, mint az életének összes többi részét, akkor szintén felborul az egyensúly, aminek mindig negatív következménye lesz. Ha olyan módon élsz, ami a szíved mélyén nehezedre esik, akkor sem lelkileg, sem testileg nem leszel hosszú távon egészséges.
Sokkal kevesebb problémával fogsz szembesülni, ha lejjebb teszed a magaddal szemben támasztott elvárások mércéjét. A munkába való elmélyülés akkor jogos, ha a hivatásod a fő cél és igazi boldogságot, megelégedést, örömet okoz.
Ha csak annyira vagy elégedetlen, ami arra sarkall, hogy keresd a jobb lehetőségeket és megmarad a belső harmónia, akkor rendben vagy.
De ha belemerülsz az önostorozásba, megpróbálsz túlzott önkontrollt gyakorolni, a lélek és az értelem között konfliktus alakul ki. Az önmagaddal folytatott harcban a lélek begubózik, káosz lesz úrrá az életeden. Minél elégedetlenebb vagy magaddal, annál inkább megrekedsz, végül semmit sem fogsz tudni tenni a saját érdekedben.
Erre valók azok a technikák, amik megszüntetik ezt az energia pazarlást és megtanulod úgy elfogadni magad, ahogy éppen vagy.
Az élet csak azok számára lesz egyre rosszabb, akik megszokták, hogy átadják magukat a világgal szembeni állandó elégedetlenségüknek. Az is rendkívül rossz szokás, ha minden elképzelhető apróság miatt felháborodsz.
Inkább kezdj el minden kis dolognak örülni, a régi negatív szokásaidat cseréld le új jó szokásokra. Határozd el, hogy megtalálod mindenben a jót.
Egyet ne feledj, olyan nincs, hogy tökéletesség, viszont szerencsére az arany középút elég széles. És mi pont azért alkottuk meg az Életmozaik Programot, hogy megtalálhasd azokat a területeket az életedben, amik a saját utadra vezetnek és azon tartanak.
Létfontosságú, hogy megvizsgáld életed 9 fő területét, amelyek meghatározzák életed minőségét!
Kezd bele most!